Blog

Ugorjunk vissza az időben egy kicsit! Arra az időszakra, mikor még nem született meg a gyerkőcünk. Éltem az életem, hajtottam a munkát, építettem a karrieremet, sikeresen lépdeltem előre a ranglétrán, de cserébe dolgoztam is éjjel-nappal egy magyarországi bankban. Élveztem, sikeres voltam. Kevés idő jutott a férjemre, de szerettük egymást és megbeszéltük, hogy amíg nem lesz gyerkőcünk, addig mindketten dolgozhatunk sokat, de utána majd sok időt szentelünk a családnak. Aztán több évnyi várakozás után végre sikerült, megszületett a kisfiúnk, akinek az eljövetele mindent megváltoztatott. Továbbra is a munkamániás csajszi voltam, de éreztem, hogy az az életforma, amit a babánk előtt éltem, nem valószínű, hogy tud működni. Eleve a naponta Győr-Budapest közötti ingázás, a legtöbbször este 11-ig pörgő menedzseri életforma, valljuk be nem biztos, hogy kisgyermekes anyukának való. Sőt!

Így jött aztán a döntés, hogy lovagoljuk meg a férjem munkáját, aki orvosként dolgozott nagy, óceánjáró hajókon. Gondoltuk, amíg a babánkkal otthon vagyok, addig úgyis belefér a sok utazás, aztán majd, ha elkezdi az ovit, akkor meglátjuk hogyan tovább. Az első három év gyorsan elreppent és azt éreztük, hogy még nem szabad abbahagynunk ezt az életformát, mert még annyi szép hely van a világban, amit mi sem láttunk és a gyermekünknek sem tudtunk még megmutatni. Szóval maradt a hajózás továbbra is. Láttuk a gyerkőcünkön is, hogy élvezi, egyre nyílik a kis tudata, egyre többet kérdez és tud meg a világból. Persze tudom, így van ezzel minden kisgyermek. Ahogy fedezik fel a világot, egyre több kérdésük van, egyre kíváncsibbak lesznek. Tapasztaltam viszont más gyerkőcöknél, hogy a növekedéssel a kérdéseik valahogy elfogytak, a kíváncsiságuk mintha alábbhagyott volna. Sokat gondolkoztam ezen. Hogyan lehetne mindezt elkerülni a saját gyermekünknél? Miként lehetne azt elérni, hogy majd, ha iskolás lesz és egyre több lesz rajta a nyomás, az elvárás, akkor se fáradjon bele a folyamatos kérdezésbe, továbbra is maradjon kíváncsi, nyitott, mindent megismerni akaró kisgyerek?

Végiggondoltuk a férjemmel, hogy vajon mi miért vagyunk még most is lelkesek, ha valami újat lehet megismerni, miért szeretünk tanulni, miért tudjuk még most is elhinni, hogy amit szeretnénk, azt elérhetjük...

Hisszük, hogy azért, mert az utazások alatt rengeteget tanultunk a világról, az emberekről, az országokról, a különböző kultúrákról és sok-sok mindenről. Valahogy mindez folyamatosan új gondolatokat ébreszt bennünk, még többet szeretnénk tudni. De ezt nem csak magunkon látjuk, hanem a gyermekünkön is. Már második osztályos, de szerencsére még mindig folyamatosan kérdez, mindent tudni szeretne, mindenről van véleménye. Imádja megismerni az új földrészeket, az ott élő embereket, látnivalókat. Könnyen alkalmazkodik, akár ahhoz is, hogy naponta más országban ébred, nem jelent problémát neki, hogy idegen nyelven kell beszélnie, ha szeretne játszani a hajón utazó kortársaival. Szeretném hinni, hogy ez a nyitottság, kíváncsiság végigkíséri az életét, hiszen a szüleiből 40 év felett sem veszett ki mindez.

E rövidke kitérő után elérkeztünk a könyv megírásához. Arra gondoltam, hogy azt a rengeteg kalandot, amelyben részünk volt, azt a rengeteg tudást, amit mi is tanultunk, talán érdemes lenne más gyerkőcöknek is elmesélni. Szeretném, hogy a történeteinken keresztül bárki részesülhessen az utazás élményében, megtanulhassa azokat, amiket mi is tanultunk a világról, ezáltal elhiggye, hogy bármit elérhet, amit csak szeretne, ha tesz érte. Így született meg a Barni kapitány kalandjai című mesekönyv gondolata. A sorozatot 4 kötetesre tervezem, mert eddig 4 kontinenst sikerült bejárnunk és célom ezeket a földrészeket, országokat közelebb hozni a gyermekekhez. A világ megismertetésén túl pedig fontos emberi értékeket is szeretnék a könyvemen keresztül közvetíteni. Mindezt úgy, hogy az igaz történeteinket mesélem el a valós érzéseinkkel, ahogy tanítjuk a gyermekünket az elfogadásra, a szeretetre, a tiszteletre, egymás és embertársaink megbecsülésére.

Az elmúlt évek alatt sokat változtam, most már nem a karrier építése a célom. Azon vagyok, hogy a gyermekünk úgy nőjön fel, hogy ne nyűg legyen neki a tanulás, szeresse azt és úgy gondolom, hogy ha a kíváncsiságát fenn tudjuk tartani, akkor élvezet lesz számára a tudás beszippantása. Szeretném, ha a könyveimen keresztül más gyermekeknek is tudnék segíteni ebben! Ezért született meg ez a könyv!